A krakkói osztály élére Rudolf Broch őrnagy került, aki ifjúkorában építészetet és művészettörténetet is tanult. Ismeretei most rendkívül hasznosnak bizonyultak. Az osztályvezető-helyettes a költő és irodalmár Hans Hauptmann kapitány lett. Az ő tollából származnak a temetőkben sokfelé látható lírai feliratok.
A Krakkói Hadisírok Osztálya több mint 3000, különböző nemzetiségű, katonai és civil alkalmazottal dolgozott. Voltak közöttük kőfaragók, asztalosok, kertészek, sőt, festők, rajzolók és fényképészek is. Broch őrnagy úgy döntött, hogy a nekropoliszok kiemelkedő műalkotások lesznek, ezért építészeket és szobrászokat bízott meg a temetőkerületek művészeti vezetésével. Közöttük volt Johann Jäger, Dušan Jurkovič, Emil Ladewig, Gustav Ludwig, Hans Mayr, Franz Mazura, Robert Motka, Gustav Rosmann, Heinrich Scholz, Franz Stark, Jan Szczepkowski és Johann Watzal is.
Nyugat-Galícia háborútól sújtott területét 11 temetőkerületre osztották, ezek a következők voltak: Nowy Żmigród (31 temető), Jasło (31 temető), Gorlice (54 temető), Łużna (27 temető), Pilzno (27 temető), Tarnów (62 temető), Dąbrowa Tarnowska (15 temető), Brzesko (50 temető), Bochnia (40 temető), Limanowa (29 temető) és Krakkó (22 temető).
Működésének három éve alatt (1915–1918) a Hadisírok Osztálya csaknem 10 000 km²-es területen több mint 400 temetőt hozott létre, ahol összesen 60 000 katona földi maradványai térhettek örök nyugovóra (ehhez 42 000 holttestet kellett exhumálni és máshová szállítani). A katolikus és görögkeleti kereszttel, Dávid-csillaggal és turbánnal jelölt síremlékeken ma is láthatók az elesettek nevei, akik között Közép- és Kelet-Európa minden nemzetének képviselői megtalálhatók. Németek, osztrákok, lengyelek, törökök, horvátok, magyarok, csehek, bolgárok, bosnyákok, szlovének, oroszok, ruszinok, litvánok, tatárok, livóniai németek, kalmükök, kozákok, baskirok, finnek, örmények és zsidók alusszák itt egymás mellett örök álmukat.
A Krakkói Hadisírok Osztálya több mint 3000, különböző nemzetiségű, katonai és civil alkalmazottal dolgozott. Voltak közöttük kőfaragók, asztalosok, kertészek, sőt, festők, rajzolók és fényképészek is. Broch őrnagy úgy döntött, hogy a nekropoliszok kiemelkedő műalkotások lesznek, ezért építészeket és szobrászokat bízott meg a temetőkerületek művészeti vezetésével. Közöttük volt Johann Jäger, Dušan Jurkovič, Emil Ladewig, Gustav Ludwig, Hans Mayr, Franz Mazura, Robert Motka, Gustav Rosmann, Heinrich Scholz, Franz Stark, Jan Szczepkowski és Johann Watzal is.
Nyugat-Galícia háborútól sújtott területét 11 temetőkerületre osztották, ezek a következők voltak: Nowy Żmigród (31 temető), Jasło (31 temető), Gorlice (54 temető), Łużna (27 temető), Pilzno (27 temető), Tarnów (62 temető), Dąbrowa Tarnowska (15 temető), Brzesko (50 temető), Bochnia (40 temető), Limanowa (29 temető) és Krakkó (22 temető).
Működésének három éve alatt (1915–1918) a Hadisírok Osztálya csaknem 10 000 km²-es területen több mint 400 temetőt hozott létre, ahol összesen 60 000 katona földi maradványai térhettek örök nyugovóra (ehhez 42 000 holttestet kellett exhumálni és máshová szállítani). A katolikus és görögkeleti kereszttel, Dávid-csillaggal és turbánnal jelölt síremlékeken ma is láthatók az elesettek nevei, akik között Közép- és Kelet-Európa minden nemzetének képviselői megtalálhatók. Németek, osztrákok, lengyelek, törökök, horvátok, magyarok, csehek, bolgárok, bosnyákok, szlovének, oroszok, ruszinok, litvánok, tatárok, livóniai németek, kalmükök, kozákok, baskirok, finnek, örmények és zsidók alusszák itt egymás mellett örök álmukat.